Lory- Maier Smith 1912 nyarán részt vett Rudolf Steiner harmadik Misztériumdrámájának bemutatóján, ami után elhangzott az első  konkrét utasítás: az első három hangzó- mozdulatban történő kifejezésére:

I Á O

• a felegyenesedett ember, akár egy oszlop, ez az I,
• a kicsit hátradőlő, a világot befogadó, arra rácsodálkozó ember, az Á,
• majd előredőlő oszlopként, odaadással odaforduló emberként az O.

Újabb két hét elteltével, szeptember 16. és 24. között tartotta Rudolf Steiner az első kurzust, ahol megtanította a hangzókat és formákat.

Szeptember 22-én született meg az első euritmiázott szó :

„Halleluja”

-ehhez kapcsolódott az EVOE.

A kurzus utolsó napján, szept. 24-én adott nevet Marie Sivers:

„Eurythmie”

– ami jó, szép ritmust jelent.

Ekkor kezdődtek az első leckék, Lory Smits tanította a három húgát és egy kisfiút.Aztán lassan megérkeztek a társak is, elsőként, 1913 márciusában, Annemarie Donath (később Dubach-Donath), majd áprilisban Erna Wolframvan Deventer.

Rudolf Steiner áprilisban újra tanította őket, ők pedig bemutatták, hogy mit gyakoroltak. 1913 nyarán újra részt vettek a Misztériumdrámák próbáin, mozgásban kifejezve a lelki-szellemi lényeket.

1913 októberében intenzív munka kezdődött egy nagyobb csoporttal. Ekkor csatlakozott Tatjana Kisseleff is, sőt Margarita Woloschint is ott találjuk. A legelső euritmisták között főleg német és orosz nemzetiségűeket találunk. A munka egyre intenzívebb, kezdik megismertetni másokkal is az euritmiát, belső körökben egyre több előadást tartanak. Folyamatosan segíti őket Rudolf Steiner, új tanításokat, új feladatokat kapnak.

Az első négy euritmia tanár (Lory Maier-Smits, Annemarie Dubach-Donath, Erna Wolfram és Tatjana Kisseleff) már 1915-től különböző városokban kurzusokat tartanak.

 Az első három év a dionysikus elem jegyében telt, amely az én és a világ viszonyát fejezi ki, a centrumból mutat kifele. 

A kezdetekről szóló könyveket itt találjátok:  

Képek forrása: Pinterest, Google

Forrás:100 éve született az euritmia -Mihálcz Dóra

Rudolf Steinernek, aki alapvetően az antropozófiát kidolgozta egy megújítási folyamaton vezetett át sok művészeti, tudományos és vallási kérdést, rendszert. Természetesen ezt nem tudta volna egyedül, erre szüksége volt a tanítványaira is. A segítségükkel sikerült nagyon sok új szemléletmóddal többek között az orvostudományt, mezőgazdaságot, pedagógiát stb. és még sok más területet is megújítania. 

Kora mozgásművészetének is új irányt adott, amikor Rudolf Steiner 1908 májusában, a János evangélium prológusáról tartott előadás után az orosz Margarita Woloschin festőnőhöz fordulva megkérdezte tőle: - „El tudná ezt táncolni?”

 Margarita Woloschin nem értette meg, hogy miért kérdezi ezt tőle Rudolf Steiner. „Mindent el lehet táncolni, amit az ember érez” – felelte. „De hiszen éppen az érzésekről volt ma szó.” –mondta Rudolf Steiner, és várt.

Margarita Woloschin csak évekkel később jött rá, hogy mire célzott. Rudolf Steinernek várnia kellett valakire, aki maga keresi az új mozgásművészetet, és kéri az ő segítségét.

Mintegy száz évvel ezelőtt, 1912-ben született meg ez a mozgásművészet, az euritmia, amelyet Rudolf Steiner az első Goetheanum építésével párhuzamosan dolgozott ki.

A 18 éves Lory – Maier Smits valamilyen ritmikus táncot keresett és édesanyja Rudolf Steiner tanácsát kérte, aki mintha várta volna a kérdést, azonnal segítséget nyújtott, és megkezdődött az antropozófiai emberképet alapul vevő, szellemtudományos alapokon nyugvó új mozgásművészet kidolgozása.

Nevét Marie Steiner találta ki: „euritmia”, amely görög szóból származik és jó, szép, harmonikus ritmust jelent.

Ezzel a legfontosabb elemét megneveztük: jó ritmus.

Mi a ritmus?

Két pólus közötti állandó, áramló mozgás, az élet maga. Ahol élet van, ott felfedezhetjük a ritmust. Egész létünk
polaritások közötti egyensúly - keresésben, polaritások közötti átmenetekben zajlik. Gondolhatunk itt

• az éjszaka - nappal,
• a tél - nyár,
• a gravitáció összehúzó ereje – a fény kiáradó, végtelenbe törekvő lénye,
• a pont és periféria,
• összehúzódás – kiterjedés ellentétes minőségeire.

Beszélhetünk a kozmikus világrend ritmusairól, a bolygók mozgásairól. Ritmusokat találunk a növények és minden élő állat növekedésében, vagy az embrió fejlődésében.

A Rudolf Steiner által létrehozott mozgásművészet nem csupán a belső, szubjektív, lelki tartalmat juttatja kifejezésre, hanem kezdettől fogva a kimondott szóhoz, a beszédhez kapcsolódott. Az emberben és a kozmoszban élő ritmikus törvényszerűségek, erők, mozgások képezik az alapját, közvetlenül kapcsolódnak a beszédképzésben, a tüdőből kiáramló levegő megformálásában működő formaerőkhöz. A beszédképzésben rejlő erők átalakulnak az emberi test, főként a karok mozgásává, és így válnak látható beszéddé, látható énekké.

A következő részben az első mozdulatok kidolgozásának folyamatát fogom bemutatni.

Mihálcz Dóra: Száz éves az euritmia cikke alapján