Raffaello Sanzio: Krisztus feltámadása 

"Amikor ma megünnepeljük a húsvétot, korunk emberiségének tudatát figyelembe véve be kell ismernünk - ha saját emberi mivoltunkhoz őszinték vagyunk -, hogy a húsvéti gondolat ma az emberiség nagy részénél kevéssé világos. Mitől függ a húsvéti gondolat igazsága? Ez az igazság attól függ, hogy az ember mennyire tud képzetet alkotni arról, hogy a Krisztus-lény átélte és legyőzte a halált, átélte a feltámadást, és halálának, feltámadásának átélése után úgy kapcsolódott az emberiséghez, hogy kinyilatkoztatást adhatott azoknak, akik előzőleg apostolok és tanítványok voltak.

A feltámadás gondolata azonban egyre halványabb lett. A kereszténység keletkezésének kezdetén olyan eleven volt, ahogy ebből a korszakból Pál szavai szólnak hozzánk: „Ha pedig Krisztus nem támadott fel, akkor hiábavaló a ti hitetek.” Pál a húsvéti gondolathoz, vagyis a feltámadás gondolatához fűzte a kereszténységet. Akik felvették a mai kor műveltségét, azok csodának nevezik a feltámadást, és mint csodát utasítják el a valóság létének, lehetőégének területéről. A többi keresztény ünnephez hasonlóan már a húsvét ünnepe is voltaképpen csak régi szokás mindazoknak, akik a feltámadás gondolatát nem látják már át."

(Rudolf Steiner)

További gondolatok Rudolf Steinertől a húvétról itt és Emin Bocktól itt találhatók.

Rudolf Steinernek, aki alapvetően az antropozófiát kidolgozta egy megújítási folyamaton vezetett át sok művészeti, tudományos és vallási kérdést, rendszert. Természetesen ezt nem tudta volna egyedül, erre szüksége volt a tanítványaira is. A segítségükkel sikerült nagyon sok új szemléletmóddal többek között az orvostudományt, mezőgazdaságot, pedagógiát stb. és még sok más területet is megújítania. 

Kora mozgásművészetének is új irányt adott, amikor Rudolf Steiner 1908 májusában, a János evangélium prológusáról tartott előadás után az orosz Margarita Woloschin festőnőhöz fordulva megkérdezte tőle: - „El tudná ezt táncolni?”

 Margarita Woloschin nem értette meg, hogy miért kérdezi ezt tőle Rudolf Steiner. „Mindent el lehet táncolni, amit az ember érez” – felelte. „De hiszen éppen az érzésekről volt ma szó.” –mondta Rudolf Steiner, és várt.

Margarita Woloschin csak évekkel később jött rá, hogy mire célzott. Rudolf Steinernek várnia kellett valakire, aki maga keresi az új mozgásművészetet, és kéri az ő segítségét.

Mintegy száz évvel ezelőtt, 1912-ben született meg ez a mozgásművészet, az euritmia, amelyet Rudolf Steiner az első Goetheanum építésével párhuzamosan dolgozott ki.

A 18 éves Lory – Maier Smits valamilyen ritmikus táncot keresett és édesanyja Rudolf Steiner tanácsát kérte, aki mintha várta volna a kérdést, azonnal segítséget nyújtott, és megkezdődött az antropozófiai emberképet alapul vevő, szellemtudományos alapokon nyugvó új mozgásművészet kidolgozása.

Nevét Marie Steiner találta ki: „euritmia”, amely görög szóból származik és jó, szép, harmonikus ritmust jelent.

Ezzel a legfontosabb elemét megneveztük: jó ritmus.

Mi a ritmus?

Két pólus közötti állandó, áramló mozgás, az élet maga. Ahol élet van, ott felfedezhetjük a ritmust. Egész létünk
polaritások közötti egyensúly - keresésben, polaritások közötti átmenetekben zajlik. Gondolhatunk itt

• az éjszaka - nappal,
• a tél - nyár,
• a gravitáció összehúzó ereje – a fény kiáradó, végtelenbe törekvő lénye,
• a pont és periféria,
• összehúzódás – kiterjedés ellentétes minőségeire.

Beszélhetünk a kozmikus világrend ritmusairól, a bolygók mozgásairól. Ritmusokat találunk a növények és minden élő állat növekedésében, vagy az embrió fejlődésében.

A Rudolf Steiner által létrehozott mozgásművészet nem csupán a belső, szubjektív, lelki tartalmat juttatja kifejezésre, hanem kezdettől fogva a kimondott szóhoz, a beszédhez kapcsolódott. Az emberben és a kozmoszban élő ritmikus törvényszerűségek, erők, mozgások képezik az alapját, közvetlenül kapcsolódnak a beszédképzésben, a tüdőből kiáramló levegő megformálásában működő formaerőkhöz. A beszédképzésben rejlő erők átalakulnak az emberi test, főként a karok mozgásává, és így válnak látható beszéddé, látható énekké.

A következő részben az első mozdulatok kidolgozásának folyamatát fogom bemutatni.

Mihálcz Dóra: Száz éves az euritmia cikke alapján

 52

Mikor a lélek mélységéből
a Világléthez fordul a szellem,
s szépség fakad
a messze térségekből,
akkor az Egek távolából
életerő árad az emberi testbe,
s hatalmasan hatva egyesíti
a szellemet az emberi léttel.