Érdekes végignézni, hogy milyen előkészítő gyakorlatokat adott Rudolf Steiner a fiatal Lorynak, aki így elsőként segítette az euritmia megszületését. A földre érkezés, a saját testnek hangszerként való megjelenését segítették ezek a gyakorlatok, mindig törekedve a belső átélésre, a test, a mozgás belső centrumból való megragadására.
1.Elsőként alliterációkra kellett lépnie, de olyan erővel, mint az északi népek tették, akik a viharban, szélben erőteljesen, két lábbal a földön álltak és minden lépésük erőteljes, tudatos volt. Ebben a gyakorlatban saját testemben vagyok és a centrumomból képes vagyok a külvilággal kapcsolatba lépni.
Egy hónap gyakorlás után, 1912 januárjának végén kapta a következő feladatokat.
2. Második feladatként az emberi test anatómiájával kellett foglalkoznia, részletesen megismernie a csontrendszert, az izmokat, szalagokat, ízületeket, az ember fizikai testének mozgáslehetőségeit.
3.A harmadik feladata már egy további szintet jelentett az áramló, ritmikus mozgások belső átélése felé. Görög szobrokat, reliefeket, képeket kellett tanulmányoznia, de csupán néznie kellett, soha nem utánoznia. Egy belső érzéke kellett fejlődjön általa, amely az áramló formák, a mozgásban lévő egyensúly átélését segítették. Így kapcsolódik az euritmia a régi görög mozgásformákhoz, keresve mindig az egyensúlyt, az egészséges, szép, jó ritmust.
4.A negyedik feladat már a látható beszéd megformálásának első feladata: olyan mondatokat kellett kitalálnia és kimondania, amelyekben végig ugyanaz a magánhangzó szerepel. Kimondás közben figyelnie kellett a gége, a beszédképző szervek mozgását, majd ezt a mondatot eltáncolnia. Nem a tartalomra, hanem a hangzókra, a beszéd dinamikájára kellett figyelnie.
5.Ötödik feladatként Agrippa von Nettesheim rajzán található hat tartást kellett gyakorolnia, amelyek mindegyike bizonyos geometriai formába van belerajzolva. Egyenként gondosan tanulmányoznia és gyakorolnia kellett, majd gyors egymásutánban egyikből a másikba ugrania, közben a karok és a lábak pontos viszonyára figyelnie. Ezzel az ember és a tér, az ember és a geometriai rend viszonyát élhette át. Itt találjuk a csíráját egy másik fontos euritmiai elemnek is: tudatosan belehelyezkedni a térbe, megformálni, a mozdulattal mintegy átalakítani a teret.
Tizenkét év múlva kötötte össze Rudolf Steiner hat gondolattal ezeket a tartásokat. A „Gondolom a beszédet….” gyakorlatról van szó.
6.A hatodik feladat újra a lábakhoz kapcsolódik, a lábak érzékenységét növeli, hogy lehetővé váljon a Földhöz való differenciált, érzéssel teli kapcsolódás minden lépéssel. Ehhez a lábbal való írást kellett gyakorolnia, a lábujjak közé szorítva egy krétát, vagy ceruzát.
7.A hetedik gyakorlatban pedig megjelentek az első formák. Kétféle körtáncról van szó, az egyikben hét ember ünnepélyesen a körön mozog, és mindegyik körül köröz egy-egy kisebb személy. A bolygók mozgására emlékeztet ez az első forma. A második forma olyan, mint egy virág, két lemniszkáta fekszik egymáson keresztben és négyen mozognak rajta mindig menetirányba nézve.
Ezekkel a gyakorlatokkal fél évig foglalkozott. Nem tudni pontosan, hogy a térformákat kivel gyakorolta, akkor még nem csatlakoztak hozzá állandó társak.
Mihálcz Dóra: Száz éves az euritmia cikke alapján
A következő részben Az IÁO gyakorlat keletkezéséről tudhattok meg részleteket.
Ha valakinek kedve támadt írni az Agrippa állásokról kérem tegye!
Üdv, Gyöngyi
