Lory-Maier Smits édesanyja beszámolt arról , mennyire fontosnak tartotta Rudolf Steiner egy ilyen mozgásművészet létrejöttét, hogy olyan mélységű dolgokat tudjon közelebb vinni az emberekhez, amelyeket nem lehet szavakba foglalni, a hallgatóságtól szinte elvárhatatlan koncentrációt igényelnek, és csupán hosszú-hosszú előadásokon tudná ő maga kifejteni. Egy másfajta megismerési lehetőséget kínálhat ez a művészet.
Utalt ezek után arra is, hogy a nagyon régi idők táncaiban az emberek a mozgásuk által váltak eggyé a természetben működő hatalmas, ritmikus erőkkel, és ezekből a hangokból és ritmusokból alakult ki a beszéd.
A Rudolf Steiner által létrehozott mozgásművészet nem csupán a belső, szubjektív, lelki tartalmat juttatja kifejezésre, hanem kezdettől fogva a kimondott szóhoz, a beszédhez kapcsolódott.
Az emberben és a kozmoszban élő ritmikus törvényszerűségek, erők, mozgások képezik az alapját, közvetlenül kapcsolódnak a beszédképzésben, a tüdőből kiáramló levegő megformálásában működő formaerőkhöz
A beszédképzésben rejlő erők átalakulnak az emberi test, főként a karok mozgásává, és így válnak látható beszéddé, látható énekké.
Képek forrása: Pinterest
Forrás:100 éve született az euritmia -Mihálcz Dóra
A korábbi cikket folytatva még néhány praktikát megosztok, hiszen az alja felhajtása gyakori feladat.
Milyen hosszú legyen a ruha?
Az eddigi tapasztalataim szerint az alja a földtől ha 4 cm-re van, az a legtöbb euritmistának megfelel. Elég fura, amikor rövid a ruha, fent jobb oldali lány, a 4 cm a középső lány hossza kb. Persze van akinek a 2 cm is pont megfelel, de volt aki a 4cm-nél is fél, hogy rálép.
Mindenesetre, minél hosszabb, annál szebb, ez biztos, de a rálépés mindenkinél mumus lehet.
Az egyforma hosszt a földtől úgy szoktam felmérni, hogy egy derékszögű vonalzót teszek a földre próbakor, így a ruha alja apránként körbefordulva egyenes kell, hogy legyen. Itt gombostűvel jelölöm, hogy meddig érjen a kész hossz. Sajnos nem teljesen szimmetrikusak vagyunk, nem mindegyik oldalunk, vállunk, csípőnk egyforma, emiatt én szimmetriába szoktam hozni a két oldalt,az asztalon kiterítve,hogy a ruha egyforma legyen mindkét oldalon, kivéve, ha valakinél nagyon szembetűnő a két oldal különbsége és a ruhával öltöztetni kell, kicsit optikailag csalni, kiegyensúlyozni.
További praktika, hogy a ruha esését figyelembe véve a gombostűket sugárirányba szúrjátok az anyagba, így nem hoz törést létre a jelölés, ami csalóka lehet, ha vízszintesen jelöltök, ha az alja felvarrrás után, a gombostű kiszedésekor nem is úgy áll az alja, ahogy a jelöléskor láttuk.
A felhajtott alját le kell vasalni, vigyázva arra, hogy ne nyújtsuk meg az anyagot.
Ha ez az aljafelhajtás változhat, mert személyre kell igazítani, akkor segítség lehet, ha lebontjátok az alját, kimossátok, kivasaljátok és úgy hajtjátok fel ismét, így lehet a legjobban eltűntetni a bevasalt aljavonalat.
Amennyiben valaki saját ruhát szeretne és már nem fog nőni várhatóan, érdemes a legkisebb varrásszélességre törekedni.
Gyakori hiba lehet, hogy
felkap az eleje- a mellek miatt a hátával szimmetriába hozás nem minden esetben célravezető
felkap az oldala- túl íves az alja vonala, így érdemes ellenőrizni vasalás után, hogy szükséges-e javítani
túl rövid az egész-ezt csak toldással lehet korrigálni
Érdemes rá figyelni, hogy az alsóruha ne lógjon ki.
Ha egy ruhát övvel hordtok, akkor azzal kell az alját is felhajtani, mert ez 4-5 cm anyagtöbbletet igényel. Amelyik ruha öv nélkül van felhajtva, az övvel rövidnek fog látszani.
Én ezeket a praktikákat gyűjtöttem össze, bármilyen kérdésetek van, hívjatok nyugodtan, vagy ha mindezek ellenére nem jó az aljafelhajtás, amit én készítettem nektek, akkor természetesen ingyen javítom!
Érdekes végignézni, hogy milyen előkészítő gyakorlatokat adott Rudolf Steiner a fiatal Lorynak, aki így elsőként segítette az euritmia megszületését. A földre érkezés, a saját testnek hangszerként való megjelenését segítették ezek a gyakorlatok, mindig törekedve a belső átélésre, a test, a mozgás belső centrumból való megragadására.
1.Elsőként alliterációkra kellett lépnie, de olyan erővel, mint az északi népek tették, akik a viharban, szélben erőteljesen, két lábbal a földön álltak és minden lépésük erőteljes, tudatos volt. Ebben a gyakorlatban saját testemben vagyok és a centrumomból képes vagyok a külvilággal kapcsolatba lépni.
Egy hónap gyakorlás után, 1912 januárjának végén kapta a következő feladatokat.
2. Második feladatként az emberi test anatómiájával kellett foglalkoznia, részletesen megismernie a csontrendszert, az izmokat, szalagokat, ízületeket, az ember fizikai testének mozgáslehetőségeit.
3.A harmadik feladata már egy további szintet jelentett az áramló, ritmikus mozgások belső átélése felé. Görög szobrokat, reliefeket, képeket kellett tanulmányoznia, de csupán néznie kellett, soha nem utánoznia. Egy belső érzéke kellett fejlődjön általa, amely az áramló formák, a mozgásban lévő egyensúly átélését segítették. Így kapcsolódik az euritmia a régi görög mozgásformákhoz, keresve mindig az egyensúlyt, az egészséges, szép, jó ritmust.
4.A negyedik feladat már a látható beszéd megformálásának első feladata: olyan mondatokat kellett kitalálnia és kimondania, amelyekben végig ugyanaz a magánhangzó szerepel. Kimondás közben figyelnie kellett a gége, a beszédképző szervek mozgását, majd ezt a mondatot eltáncolnia. Nem a tartalomra, hanem a hangzókra, a beszéd dinamikájára kellett figyelnie.
5.Ötödik feladatként Agrippa von Nettesheim rajzán található hat tartást kellett gyakorolnia, amelyek mindegyike bizonyos geometriai formába van belerajzolva. Egyenként gondosan tanulmányoznia és gyakorolnia kellett, majd gyors egymásutánban egyikből a másikba ugrania, közben a karok és a lábak pontos viszonyára figyelnie. Ezzel az ember és a tér, az ember és a geometriai rend viszonyát élhette át. Itt találjuk a csíráját egy másik fontos euritmiai elemnek is: tudatosan belehelyezkedni a térbe, megformálni, a mozdulattal mintegy átalakítani a teret.
Tizenkét év múlva kötötte össze Rudolf Steiner hat gondolattal ezeket a tartásokat. A „Gondolom a beszédet….” gyakorlatról van szó.
6.A hatodik feladat újra a lábakhoz kapcsolódik, a lábak érzékenységét növeli, hogy lehetővé váljon a Földhöz való differenciált, érzéssel teli kapcsolódás minden lépéssel. Ehhez a lábbal való írást kellett gyakorolnia, a lábujjak közé szorítva egy krétát, vagy ceruzát.
7.A hetedik gyakorlatban pedig megjelentek az első formák. Kétféle körtáncról van szó, az egyikben hét ember ünnepélyesen a körön mozog, és mindegyik körül köröz egy-egy kisebb személy. A bolygók mozgására emlékeztet ez az első forma. A második forma olyan, mint egy virág, két lemniszkáta fekszik egymáson keresztben és négyen mozognak rajta mindig menetirányba nézve.
Ezekkel a gyakorlatokkal fél évig foglalkozott. Nem tudni pontosan, hogy a térformákat kivel gyakorolta, akkor még nem csatlakoztak hozzá állandó társak.
Mihálcz Dóra: Száz éves az euritmia cikke alapján
A következő részben Az IÁO gyakorlat keletkezéséről tudhattok meg részleteket.
Ha valakinek kedve támadt írni az Agrippa állásokról kérem tegye!
